Üdvözöljük a Fővárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat weboldalán

2017. augusztus 21. hétfő
Sámuel, Hajna
*** Magyarország és az Európai Unió a cigányokkal együtt egységes, értékes egész! *** O Ungriko Them thaj e Evroputni Unia e rromença kethane si ando jekhipo, thaj e rromença si barvali thaj intrego! *** A szólásszabadság és a véleménynyilvánítás alkotmányos jog! *** A magyarországi cigányoknak is! *** Le manusa slobodes te den duma thaj slobodes te phenen so gindinen konstituto hakaj phenel avri! *** Vi le Rromenqe ando Ungriko Them! ***

A cigány takarítónő lánya nem külföldön táncosnő, hanem mérnökhallgató. Az elit gimiből kiutált „rendetlen” tiniből kérlelhetetlen egészségügyi ellenőr lesz, egy roma fiú whiskymárkát akar építeni. A Roma Oktatási Alap (Roma Education Fund – REF) az elmúlt években Európa-szerte több ezer roma hallgatót támogatott, köztük mérnököket, orvosokat, tanárokat és közgazdászokat. Négy magyar ösztöndíjast mutatunk be.

 

Akkor jöttem rá, hogy szegény vagyok

„A szabályok azok szabályok, és én szeretem őket betartani. Meg betartatni” – kezd mesélni Tóth Kitti, a REF ösztöndíjasa, aki népegészségügyi ellenőrnek tanul a Semmelweis Egyetemen. Gimnáziumi évei alatt egy ruhabolti eladó javasolta neki, hogy legyen ellenőr – azt mondta, illene hozzá. „Egy kis faluból jövök, ahol a boltban mindig ki vannak rakva a lejárt termékek. Olyan dolgokat adnak el az embereknek, hogy az hihetetlen. Felháborít, hogy átverik őket” – mondja, amikor azt kérdezem, miért választotta ezt a szakot.

A lány útja nem volt zökkenőmentes a Semmelweisig. Egy elitgimnáziumban kezdte a középiskolai tanulmányait, ahol hátrányos helyzetű tanulóknak szóló tehetséggondozó programban vett részt. Itt azonban sok megkülönböztetés érte. „Egyszer azért kaptam osztályfőnöki figyelmeztetést, mert az ünneplő fekete szoknyám szélén volt egy fehér virág. Azt mondták, nem tanultam meg rendesen öltözködni, mert nem tudom, hogy az ünneplő fekete-fehér” – meséli. „Volt olyan osztálytársam, aki nem is köszönt nekem. Amikor megemlítettem, hogy a tehetséggondozó programban vagyok, azt mondták, oda csak a csövesek járnak.” Az iskola nagy auláján szükségszerű mindennapos áthaladást pedig igazi rémálomként említi. „Akkor jöttem rá, hogy szegény vagyok. Addig, falun senki sem figyelte, hogy ki milyen ruhát hord. Ebben az iskolában viszont csak az számított, hogy kik a szüleid és milyen márkás cipőd van.”

Itthon minden adott egy jó whiskymárka felépítéséhez

Nem csak Kitti, de az élelmiszermérnök hallgató Rocskár János is iskolát váltott a társai előítéletessége miatt. Édesapja határőr, édesanyja szociális munkás, aki diplomáját akkor szerezte, amikor János már felső tagozatos volt. A szülők részéről sosem volt kérdés, hogy gyermekeik is diplomát szerezzenek. János azonban nem csak épületgépész-technikusként, hanem a konyhában is kipróbálta magát, mielőtt az egyetemre került.

„Három hétig szakács is voltam, de nagyon nem szerettem. Nem a főzés volt az oka, hanem az iskola. Sokan voltak rasszisták” – mondja. „Nem velem szemben jöttek az előítéletek, de néha elkaptam egy-egy mondatot, és az nagyon bántott. Ekkor mentem át épületgépészetre, ahol már ott volt az egyik barátom. Így, hogy ketten voltunk, már könnyebb volt.” Hamar rájött azonban, hogy nem ez az ő útja. Újra érettségizett és felvételizett, s immár harmadéves hallgatóként a jövőjét tervezi: alkoholiparra szeretne szakosodni, és nagy álma egy saját whiskymárka létrehozása. Azt mondja, Magyarországon ehhez minden feltétel adott.

Mindketten dolgoznak is tanulmányaik mellett: János a jogvédő CFCF Alapítványnál, ahol lelkesedésből jóval több időt tölt, mint azt elvárják, Kitti pedig diákmunkákat vállal. Azt mondja, többször dolgozott már raktárakban, és ahol valamilyen szabálytalanságot látott, oda ellenőrként tervez majd visszatérni.

Öt évig vágyott számítógépre

Lakatos Richárd a Miskolci Egyetemen mérnökinformatikus hallgató, jövőre diplomázik. Minden egy általános iskolai számítógépszakkörrel indult, amit öt évnyi kitartó vágyakozás követett egy saját számítógép után. Végül 2003-ban megkapta élete első saját gépét, onnantól pedig egyenes út vezetett az informatika szakra. Diploma után saját cégalapításába kezdene, egy digitális ügynökség létrehozását fontolgatja.

 

 

Addig is egyéni vállalkozóként holnapokat készít, és az egyre ismertebb Roma News humoros epizódjait készíti társaival együtt. A Roma News nem csak hobbi, hanem motivációforrás is. „Eleinte csak magunknak gyártottuk a videókat, aztán feltöltöttük a Facebook csoportokba, és az ismerőseinknek nagyon tetszettek” – szerénykedik az élőben visszafogott fiú, pedig az előítéletességet a végletekig kifigurázó, gyakran önironikus videóik (pl. aziGipsy s6, az okos cigány) tavaly is és idén is szépen szerepeltek a Ki Mit Tube vetélkedőn.

Richárd édesapja gondokként, édesanyja konyhai kisegítőként dolgozik. „Attól függetlenül, hogy a szüleim nem diplomások, nálunk mindig egyértelmű volt, hogy egyetemre fogok járni. Mondogatták is, már 10-11 éves koromban, hogy mi lesz, amikor majd diplomázni fogok.” Édesanyja a gimnázium utolsó évében lett várandós, így az újszülött gyermek miatt nem tudott továbbtanulni, pedig tervezte. A fiú végül felcseperedve ugyanebben a gimnáziumban tette le az érettségit. „Szinte helyette mentem tovább. A tanulmányaimmal kicsit az ő álmait teljesítem be.”

Ilyenkor megmondtam, hogy cigány vagyok

Grózinger Lejla minden kocka álma lehetne: szépségkirálynő és mérnökhallgató. Kedvenc tárgyai mindig is a matematika és a fizika voltak, és versenyképes szakmát keresett: így esett a választása a mechatronikai mérnök szakra, leginkább optikai berendezéseket szeretne tervezni. Az otthonától közel 140 kilométerre fekvő Bajára járt német kéttannyelvű gimnáziumba. „Itt mindenkinek egyértelmű volt, hogy egyetemre megy majd, így bennem fel sem merült, hogy én ne mennék” – emlékszik vissza.

„Akkoriban kaptam néhány kérdést, hogy mivel Lejla a nevem, biztosan valahonnan a Közel-Keletről jöttem. Ilyenkor megmondtam, hogy cigány vagyok. Sokan megdöbbentek, hogy ezt így kimondom. Volt egy fiú, aki megjegyzést tett a származásomra, de négy évvel később bocsánatot kért – amikor cigány barátnője lett” – teszi hozzá nevetve.

Már a gimnáziumi felvételijekor sokan kételkedtek abban, hogy sikerrel járhat, hiszen ő csak a cigány takarítónő lánya. „Szerintem most is inkább azt hiszik, hogy külföldön vagyok táncosnő, mintsem, hogy egyetemre járok. Rengetegen nem hiszik el a mai napig sem.”

Társaihoz hasonlóan az ösztöndíjat nagy segítségként éli meg, azonban így is dolgozik az egyetem mellett – jelenleg ügyfélkiszolgálóként egy nyomtatóboltban. A néhány éve a Csepel-szigeti szépségversenyt nyert lány a diákmunkánál jobban fizető hostess-munkákat is keresett, ott azonban sokszor elfogadhatatlanok a feltételek. „Nem egy olyan munkát ajánlottak már, ahol fürdőruhában kellett volna felszolgálni, vagy éppen férfiak körül legyeskedni. Ilyeneket sosem vállalnék. Remélhetőleg egy tanárom segítségével a következő félévtől szakmai gyakornokként dolgozhatok végre egy optikai cégnél, és olyan munkát végezhetek, amivel nem csak pénzt keresek, de fejlődhetek is.”

 

Szavazás

Önnek hogy tetszik az elkészült weboldal?

Partnereink

C-PRESS Hírügynökség

Üzleti Politechnikum

Gyermek étkeztetési alapítvány